A SZÜRKÉIG CSÖKKENŐ HŐMÉRSÉKLET

 

3.

Próbáltalak lerajzolni. Különösen érdekelt tekinteted, kezeid és a melleid. Általában, ha nappal ültél modellt, a kész mű egy tárgyhoz hasonlított, szekrény, mosógép, szék, jelzőtábla vagy valami ilyesmi. Ha éjszaka ültél modellt szentimentális és misztikus eredményekhez jutottunk. A legjobb vázlatokat rólad a folyóparton készítettem. Az arcod szellőnek tűnt, gondolataim kerítésnek. Biztos én vagyok a hibás, hogy mindig téged látlak, de a képen egészen más jelenik meg.

 

6.

Tegnap sietve mentem el otthonról. Beléptem a liftbe, és az zuhanni kezdett. Lehetséges, hogy a baleset oka a túlterhelés volt. Egyszerre közlekedtünk én, a te hiányod és egy másik magam, aki legalább 10 évvel fiatalabb és goromba. A lift csak zuhant, zuhant a végtelenbe.

 

 

 

© Kréher Péter 1997