VÁKUUM IMPREGNÁCIÓK

 

1.

Sok út vezet a Tisza felé, nekünk csak egy maradt, az annyiszor megkezdett tudaté. Hazafelé megyünk a szél szemünkbe, hozza tévedéseinket és hitünket. A nap árnyékká perzsel, szavakkal segítjük egymást, és olykor betakarózunk az útszéli pipacsokkal. Magunkkal visszük vágyainkat. A földön heverő porból olvasunk szent verseket. Szomjúságunkat reményeinkkel oltjuk, tápláléknak elegendő a múltunk, hisz nem túl nehéz. Megkérlek, hogy nézz be rajtam, mint egy nyitott ablakon álmaidba. Áruld el, hogy az ottani fényben vagy félhomályban kopott asztalhoz szegzett gondolataim, vajon hasonlítanak az égésre kényszerített gyertyákhoz, vagy a kipusztult források szikkadt sötétjéhez.? Várj egy kicsit………míg én utolérlek.

 

2.

Testrészeid közötti lágy átmenetek nyomasztó napokat idéznek, akkor én betű, szín, ágy és kőárus voltam. Nem láttuk a világot az újságon át. Blúzod része annak a képtelen képnek, amelyben átsuhan a szellő és vigaszt nem találó suttogó tekintetem. Mintha egy kimondhatatlan szó volnál, aki annyiszor eldobta keresztjét, hogy engem megemeljen, s aztán együtt hulljunk a földre. Friss borsót ültettünk egymás lelkébe, hogy leszedje valaki más. Profilod árnyéka szívemen maradt, mint nyugtalanító látványa a tűznek.

 

3.

Gondolataim harmatával fokozod varázsát vállad gömbölyűségének. Alakod körvonala változékony és nyitott kezdeteket rajzol álmaim végtelen reggelire és közrezár egy feneketlen tavat, amelyből lángol a fény és a hallgatás, határol erdőt, szomjúságot és dombokat. Hagyd, hogy vágyakozzam lépteidre, szavaidra és az égre. Hagyd, hogy tévedjek el útjaidon s találj rám majd később a csillagszakadékok örvényeiben.

 

4.

Hieroglifekkel ellátott vonat érkezett a pályaudvarra. Ágyúkat szállított és port….festett cipőket, üres üvegeket, kutyákat és ötmellű nőket. Egy öreg vasutas káromkodása hallatszik a hangos bemondón. (lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy egy légy beleesett a fekete kávéjába) A legközönségesebb utasok túlérett banánokat dobálnak barátság jeléül egymás arcaiba, közben esik az eső, és egyre erősödik az északi szél. A türelmesebbek unalommal fütyörésznek és emlékeznek szerelmi csalódásaikra. Valaki ellopta a mozdonyt és aztán egyenként a vagonokat is. Szükségessé vált a sürgős változtatása a menetrendnek. A következő szerelvényről senki sem mer beszélni. Igazából néhányan a szexben keresik tetteik motivációját, mások viszont felrobbantják önmagukat.

 

5.

Ne várd, hogy hű legyek hozzád. Hiába vagy olyan, mint a mező, feleslegesen veted le magadról a tegnapot és a holnapot. Te vagy a tükröm, én utálom magam. Hibás mozdulatokkal könnysarat tapasztottam kagyló színedre. Szépséged akár a tenger, mely fölött ólmozott szárnyakkal örökké repülnek felismerhetetlen és formátlan madarak, keresve tönkrement fészküket.

 

6.

Történelem töredékkel átszúrt szavak, egyetlen esőcsepp egy hermetikusan elzárt térben, átázott kórházi falak, (egyszerűen csak, mint látvány) sokszor megtagadott könyvmúmiák megfagyott hangja, szent ostyából kipréselt gazdasági konstrukció. Élni akarok. Megérted? Ha azt mondom, hogy szék, akkor a székre gondolok. Megtehetném azt is, hogy bármiről semmit sem szólok. Az is lehetséges, hogy hazafi vagyok s, hogy holnap dupla fronthatás lesz. (a hőmérséklet ingadozni fog –20 C és +20 C között) Mit hiszel? Sírodba kéredzkedem. Senkinek sem add tudomására, ha lehet.

 

7.

A hangyák ellepték a házat. A televízióból késeket dobálnak felénk. Gyógyíthatatlan társadalmi rendszerek értek véget. Megálmodtuk halálunk főpróbáját. Abban a hónapban, amelyet mi átéltünk, (ugyanis mi előre éltünk) vérző és kételkedő dögkeselyűk ólálkodtak közismert intézmények körül. Közben a televízióban folyik a műsor, valaki pisztolyt ránt és vaktából lő a megmaradt félhomályba. Ezt lehetetlen felfogni, mint alapeszméje annak a filozófiának, amire tanítottak az idősebbek. A hangyákat sem tudjuk tisztelni, hisz ellepték a házat. Képzelődtünk, de hamarosan kiderültek a váratlanul elhunytak cselszövései. Elég sokan halottnak álcázták magukat, hogy erkölcsi előnyöket szerezzenek. Sokan becsapták társaikat. Michelangelo sört árult, Leonardo da Vinci palacsintát. Hrabal kacsintott egyet és átlépett a végtelenbe. Katalin ötödik házasságát élte és elsüllyedt a pénzben. Vajon a hangyák miatt nem működik a telefon?

 

8.

Eltévedt személyek nem osztják meg bárkivel reggelijüket, feltehetően a már hetek óta halottnak nyilvánított kétéltűek miatt. A gondolatcafatok kellemetlen bűze torlaszol el nevezetes és szakrális tájdarabokat, úgy tűnik véglegesen. Hideg agyvelővel fröcskölt számokat akasztanak behorpadt mellükre az idegenek, elromlott automaták, neonreklámok és csődöt mondott terveik labirintusában járnak esténként. A gyűlölet és a furcsa érzések keveréke látott világot a napi sajtóban. A csend jázminbokorként fokozódott. Teljesen felkészületlen voltam mindenféle agresszivitással szemben. Az árnyékban észlelhetők a fecsegő nők tűsarkú cipőinek nyomai. Fekete udvarokon egy bizonyos fokú nosztalgiával, abszurd állapotban fát vágnak volt katonák. Rossz minőségű papírra nyomtatott Pavarotti arcképének foltos hátsó oldalán megelevenedik a szántóföld, mint vizuális élmény. A szél zajtalan. Az ismeretlenségbe szakadt idő egyre halványabb és kékebb. A ködtől már nem is látható, hogy mekkora távolságot tettünk meg egy igenis vízszintességben létező utópikus korszakban. Az asztalnál ül egy jó pár napja az, aki barátom vagy testvérem lehetett volna. A háború megakadályozhatatlan. A felboncolt eszmék csontvázait csipegető kétfejű madarak, annyira eláztak, hogy tollazatuk benzin szaga nehezen gyógyítható járványt okozott értelmiségi körökben. Újra próbáltam építeni megmaradt napjaim. A hegyoldalon két azonos XIX. Századi zöldre emlékeztető lejtőn. Csak voltam. Fent gondatlanságból eltaposott, elhagyott sírok.…….lent aktuális, szürke s monumentális kriptákban elégett gumimaradék. Északra lévő jelentéktelen erdőkben beomlott kutak előtt szarvasmarhák térdelnek (lila és szőrös belső szerveik árjegyzékekkel vannak ellátva). Szomjúságukról hajnalban újabb hírek jönnek. Megismételten és észrevétlenül megtörtént a saját álmunkon kívül a tél, de azért csak nőttek a zsíros papírvirágok szegény ünnepeken, nem hagytak nyomot sem, az égen sem, a földön sem a föld alatt. Magammal viszlek. Azon az úton, hol a lovas eltűnt visszatérhetsz egészen addig a területig, hol a halálszórakoztató, néha nevetséges félreérthetetlen játék. Gázmaszk és fegyver nélkül éltél. A némaság terrorja, a kibírhatóság határáig húzódó folyamatában, gépies, erőteljes determinációk, melyek főleg vasárnaponként tükröződnek a gőzfürdők homályos párájában. Szűkös látási viszonyok közt felingerült okossággal oldották meg a lakáskérdést (egyesek kutyákat, a jobb módúak hüllőket, a kiválasztottak aranyhalnak álcázott patkányokat tartanak a nappaliban). A piaccá átalakított sportpályák krátereiben félelemmel és alkalmilag térítésmentesen használt műfogsorok foszladoznak. Újabb sósavas aranyalmák gurulnak felénk. A tükörbe nézve láttam egy vidéki ház lekicsinyített ablakát, majd a fürdőszobából borotválatlan kiléptem a kettős temetőbe. Azóta alig változtak szemed körüli ráncaid megaludt tej árnyalatai. Az ördög eledelét túl sokszor fogadtad el. A mindennapok államilag elfogadott fertőzései aligha véletlenszerűen esnek egybe a hajléktalanok utolsó civakodásaival. A lélektisztító jövő visszafogott vöröse mentális konstrukció bizarr rajzolatait hozta létre a Flórián-tér környéki kockaköveken. Súlyos felhő maradványok, egészen friss nyüvek, emberi szuszogás, faluszéli zajok fokozott benyomásának hatalma nyomasztó felületeken megbénult denevér árnyékok, fogpaszta és higanytapaszok, elkerülhetetlen femur és itbia csontok matt fehérje az Olimposz régi helyén, ekkor a felfordított pillanatnyi elmélkedések közt megszólít az ellenkező éned. Kettészakadt és hulló falevelek túl dicsőített és melankolikus múlt idő egy új iskola romjain. A könyvek koporsói szétszórtan. Összes nyilvántartásból kimaradt költő. Lényed kongálásában a vihar kezdetén még szarvasagancsok függenek ferdén. A székek sokasága az utolsó kivégzések előtt felmérhetetlen. Komor, úttesti zászlók, Coca Colás feliratok helyettesítenek ártatlan tekinteteket. Személytelen, perforált szövegek improvizált és zsúfolt kiadókban. Keréksárral tapasztott modern párbeszédhulladék. A cipőfelsőrész-készítő tévedései a gazdaságról nem gyakorol semmilyen hatást Vivaldi elkerülhetetlen találkozásra Bélaváry Pannival, sem a magányra. Eltúlzott dátumok a turkálóban vásárolt ruhaként, sebként, keresztként, pókhálóként, falióraként. A déli visszhangok fénymásolatain alig látszanak a gyárak kéményei. Lemondasz, megrögzött szokásaidról, szíved mérgesen szögeket köp. Látókörödnek két fontos pólusa a zsilett és a szőlő.

 

9.

Hetente egyszer átszaladt Icához, Irén. Látogatása általában negyed órát szokott tartani, ezt az időt arra használja, hogy megszakítás nélkül elmondja anyja utolsó szívrohamát, hogy ő már 20 éve mennyire unja a férjét, ki mit tett a pártgyűlésen, hogyan szeretkezett P.L.-lel, kimutatja határtalan büszkeségét az iránt, hogy a lánya doktorál, majd elrohanva, az előszobában bepillant a tükörbe és észreveszi, hogy nincsenek mellei.

 

10.

Túlméretezett sírgödörben hiábavaló minden próbálkozás, igazolni valamilyenféle egzisztenciát. A gondolkodásban zavar a megszokott beszéd. Miután durva só nyomokat vettem észre, erőfeszítésem, hogy kikerüljek egy ilyen helyzetből oly mértékű, mint egy középkorú férfié. A feltételezhető dekorációt fehéren habosnak találtam, mint a kánikulában agyonhajszolt ló izzadt hátát. A feszültség miatt semmit sem tudtam bizonyítani egy tizedes külsejű élőlénynek, ezért rám förmedt, nem tudta visszafogni indulatát, szétszórta személyes tárgyait. Néhány kisebbségi társammal együtt mindig az előző árkok ásóval csonkított falához kellett állnom s alig suttoghattuk egymásnak: ez nem Auschwitz. Helyünkre akartunk menni, de a művelet túl bonyolultnak bizonyult. Újra világított egy ultramarin kék fény. Nőkbe botlottunk. Én mindig abba a nőbe, aki a legjobban hiányzott. Végül a legkövérebbet választottam, lefeküdtünk. Különleges előérzetem volt, hogy megjelenik a számomra kitalált hibák listája. Majd pofátlanul ítélkeznek fölöttem anélkül, hogy védekezni tudnék.

 

11.

Kovács Józsefné háziállata bájos és furcsa. Alig különbözik a békától. Nem szereti hallgatni a rádiót, a televízió idegesíti, mert zavarja napi tevékenységében. Az egyik hátsó lába fekete, a másik zöld, valamint a két első lába fehér és a fején van egy csillag, amit voltaképpen csak akkor használ, ha egyedül marad. Azért, hogy megtarthassa nyugalmát hetente több alkalommal is búvározik a tiszta levegővel megtöltött akváriumban. Nevet még senki sem adott neki. A tudott nevek közül egyik sem illik rá igazából, mert az eddig ismert lényektől radikálisan különbözik, de ennek ellenére az összes állatfajta valamennyi alap tulajdonságával rendelkezik. Gyakran dicsekszik szellemi kapacitásával, beszámolókat tart fontosabb politikai eseményekről, evvel nem elégszik meg, ítélkezik a törvények fölött, filozofál. Embertelennek tartja a világot és ezért újabban verseket ír. A szomszédok feltételezték, hogy valamilyen kutyaféle, de meglepődtek mikor képeket kezdett festeni. Ráadásul kedveli az absztrakt impresszionizmust, a házban megmaradt ételmaradékból konceptuális alkotásokat hoz létre. A téli időszakban szárnyai nőnek, amelyeket kedve szerint át tud alakítani uszonnyá, pajzzsá akár zászlóvá vagy címerré. Alkalmak adtán, főleg mikor nagyon éhes, kiváló jó modora megtörik, dühöng, megváltoztatja színét, és darabokra zúzza a közelében lévő fényes tárgyakat. Szájába vesz egy-két fakanalat vagy könyveket (az ilyen esetekben főleg a klasszikusok felelnek meg neki a legjobban). Leül a sarokba, s oly szomorúsággal néz, hogy mindenki megsajnálja. Nem érthető, hogy miért szereti a rizst s miért hűséges. Törekedett elhitetni környezetével, hogy a macskák családjához tarozik, ezért foglalkozott a nyávogás elméletével, viszont utálta a Whiskast. Megkésve jöttek rá azok, akik ismerték, hogy legalábbis félig madár (azért, hogy 2 lába van az még nem akadály). Az utóbbi időben határozottan elutasította, hogy bármilyen kis mértékben olvassa az újságokat.

 

12.

A zsiráfból kecske lett, a sündisznókból kénsavas esőcseppek. Kizárólag csak befelé nyílottak a házak ajtajai. A költészet feleslegessé vált, a nap hőse lett a csaló. Szabádilut-ban a körtefákon halászhorgok teremtek. A villanykörték, melyek erősebbek 60 W-nál előkelő éttermekben még új állapotukban felrobbantak. Az idősödő és mégis gyengén fizetett ápolónővérek egyre képtelenebbek felfogni az egysejtűek és az ornitoringok viselkedését. A menekült táborok kiürültek. Világszerte bevezették a vízumrendszert a városi temetőkben. Az öngyilkosság közérdekű magánügy.

 

13.

Elvihetne az a zsivány, ha ismerne és hinné, hogy szép vagy, csak az a baj, hogy ő álomképeket árul a külvárosban. Megáldhatna az a szent, ha hinné, hogy jó vagy de ő sem sző illúziókat. Hideg tűzzé változna megtöbbszörösödsz, újra éledsz. Ha találkoznék veled az autóbuszon, szándékomban volna, hogy átadjam ülőhelyem, de te közben kivennéd a sofőr egyik szemét és a nap felé, tartanád. A kormánykereket a nyakadba akasztanád és követelnéd az utasok egyetértését. A jelenetet nem tudnám átélni, és arra kényszerülnék, hogy leszálljak. Te sem fogadnád el a helyzetet, és utánam szaladnál, mert egyetlen vágyad, hogy velem tarts. Fehér virágként átmennénk az úttesten, a forgalom megállna, a járművek tiszteletük jeléül meggyújtanák lámpáikat.

 

14.

Könyvekbe csomagolt halott madarak egy megáradt patak partján. Felismerhetetlen és elvérzett kőszobrok árnyékával megtört sorsok csillagképei. Sebzett harmónia-tükrök száradt könnycsepp-múmiákban. Deszka-tortákon megszámolatlan rozsdás szegekbe akadt időfoszlányok. Kereszteléseken, esküvőkön és temetéseken többször is használt gyertyák megolvadt viaszhegyein lapuló történelem. Nem tudtam felfogni miért képzeltem el annyi kaput. Már alig emlékszem a kardokra és a bumerángokra. Keresem a földet. Az egyetlen megmaradt angyal gomolyfelhők közt olvassa Walt Whitman-t. Te mindig ott voltál testvérem, anyámmal együtt annál a máglyánál, melyben égett az eső. Én csak vártam, hogy újra szülessek, mint ajándék a fűnek, de előtte tettem apám koporsójába 2 boros poharat és vagy 10 üveg aszút.

 

15.

Állok a rendelő ajtajában. Festékeimet is magammal hoztam de már késő. Doktor úr, azért jöttem önhöz, hogy elmondjam: átfúj rajtam a szél, és nem érzem, ezt követően szavaim száradnak vagy, mintha nem is lennének. Gondolataimban tükröződnek fakult, ismeretlen betűk sziluettjei, olykor lángra lobbannak. A megmaradt látványokat láthatatlanná teszi a füstig fokozott záporeső visszhangja. Ha lírikus ábrándjaimat összekeverem savanyú uborkával, felpuffadok, és felhővé változom. Ez így tart két-három napig, míg szomszédom átlép rajtam, kezében tartva egy nylon zacskót a tegnapi szeméttel. Reggelenként csavarhúzóként ébredek, majd elszívok egy Sopiannae-et, tudom, hogy ezt kezelni már alig lehet, az orvosság sokba kerül s én csak egy élettel, fizettem. Azért kérem, írjon nekem egy receptet a megengedettnél több virágra, hogy fertőtleníthessem újságpapírral felvágott sebeim. Köpni sincs erőm. Gyomrom is tönkrement, megemésztett három esemény nélküli évtizedet, melyből hiányzott az idő. Diétáztam. Nem foglalkoztam dekadens művészettel, nem írtam tiltott verseket, nehezen értettem meg a különbséget Lenin és Szent Antal közt, gyakran össze is tévesztettem őket. Gyerekkorom óta, mint egy eltévedt hangya folyton szaladtam egy kör alakú halálra ítélt szíven. A ragályos betegségeim közül a félelem volt a legsúlyosabb. Sosem gyógyultam ki belőle igazán. Azonban bátor is voltam kétszer. Először nagyon régen, mikor átvonultak a piacon a madárijesztők. Másodszor nem is tudom pontosan, de lehet, hogy akkor, amikor elárasztotta a sötétség iszapja a frissen gyomlált könyveim. Tévedtem, a házak falán láttam az eget. Fájt a gerincem is, igen, de a röntgen nem mutatott csak évszámokat. Mikor megszülettem nem voltak ott csak kulcsok, azóta elkezdődött valami érthetetlen. A súlyom soha nem volt megfelelő, a megengedett magasságot túlhaladtam néhány katasztrófával. Később megkaptam a homok betegségét is és sivatag lettem.

 

16.

Nem akarok többé az a felesleg lenni, mely rátapad alkatomra. Lehetnék legalább alapzat a szabadság szobornak, de mikor csak rágondolok, formátlannak érzem magam. Ha tudnám, mi van lelkem másik oldalán? A te látványod annyira csendes, hogy összetéveszthetnek egy fával. Azt hiszem olyan vagyok, mint egy gondolat, visszanézek az egyre hangosabb földbe. Politikai tevékenységem kifogástalan, ezt te nem méltányolod. Aligha voltam hős valamilyen szerelmes történetben. Legalább ötször cseréltem ki magam dróttal, spárgával, újság idézetekkel. A szívemben olykor túl nagy árvíz volt. A költészet olyan, mint a jégpálya, élvezettel, könnyedén száguldhatsz rajta, elcsúszhatsz, kitörheted a nyakad. A jelened, azt mondtad, hogy a tiéd és senkinek semmi köze nincs hozzá, de miután megduplázódott szabálytalan háromszögekre tört. Volt négyszög és kétszög is közte, és szögtelen szög is. Ilyen badarságot csak egy költő mondhat. Megérthetnéd végre, hogy a költő sosem mond badarságot. Az éjjeliőr annál inkább. Főleg akkor, mikor azt hiszi lejárt a szolgálata. Ha újból építed bukásaidat, ne feledd ki belőle magad, és ha mégis, akkor tegyél oda legalább egy láda szenet. Neved még mindig a régi. Miért akarod elferdíteni a világot. Belátom maradhatnánk jó barátok. A kiéhezett farkasnak van valami köze a csillagok állásához? A nagyobb élőlények a kisebbeket szokták hibáztatni a természeti csapásokért. Hisz az én halálom nem egy természeti csapás. Semmi hasonlatosság nincs köztem és a pusztító elemek közt. Vagy volna? A vágyak dialektikája vajon kire tartozik? Legyél elnéző. A következő születésnapodra ígérem, fogadalmat teszek, hogy kapsz tőlem egy rózsát, amelyik még krisztus előtti időkben nyílt ki.

 

17.

Nem tudtam, mit kezdjek a még megmaradt álomjárvánnyal. Felkerestem gyerekkori barátomat Zántilánt-ot. Gondoltam segít. Megtaláltam, bementem a házába, megdöbbenve nézett rám, mert tudta, hogy az én történetem már rég véget ért. Nem volt ideje velem foglalkozni, saját halálaival való megterheltségei miatt voltaképpen a kilencediknél tartozz. Mégis elővett egy-két kitépett lapot legújabb könyvéből, s belőlük teát főzött. Megkínált és megjegyezte: haver ez csak cukor nélkül jó.

 

18.

Párukán partjainál földcsuszamlás után Muzotik kapta a megbízást, hogy felkutassa az ott tartózkodó eltűnt költők maradványait. Több mint egyheti alapos munka után talált egy félig kutya félig macska formájú lelőtt sast. A csőrében tartott egy tucatnyi valamilyen ismeretlen anyagból készült homorú gömböt. A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy ezeknek lírai beállítottságuk oly fokozatú, hogy hatszorosára növelheti a környezet radioaktív szennyeződését. Abban a pillanatban mikor elrendelték megsemmisítésüket, megrepedtek és kilátszott belőlük az 1950 és 1989 közt halottnak vélt utcák ezüstös penészének csendje.

 

19.

Lao Pi minden képében festett vagy 7-8 medvét fekete szemekkel, és még egyet valahol a festménye alsó sarkában, de annak egyik szeme mindig túl nagy és szürke volt, kivétel nélkül. Egyszer megkérdeztem, miért teszi, mi az oka. Válasza egyszerű: tudod, ezek halak voltak, csak átéltek egy polgárháborút.

 

20.

Éjszakánként a szavak medrében tanyáztunk. Wilonta Komálóré és én. Ott lehetett aludni, enni, tüzet rakni s védve voltunk a természet viszontagságaitól és a vadállatoktól, valamint egyéb mindenfajta ellenségtől. Egyik reggel, ahogyan megébredtem társaim fekvőhelyén két különböző, mozdulatlan hideg, fekete fényt láttam. Megértettem, hogy véglegesen a csend foglya vagyok, elhatároztam kiszabadulok, ha addig élek, akkor is.

 

21.

Rumáton tartomány északi határa mellett lévő első faluba érkeztem tegnap. Megálltam, alig tettem le késem, iránytűmet és verses füzetem, hogy vizet igyak, öten támadtak rám. Arra akartak kényszeríteni, ne írjak több verset a megsemmisült tájakról, sem az emberekről. Próbáltam védekezni és elmondtam, hogy álmaimból lehet építeni hidat, várat, katedrálist vagy lehet készíteni belőlük lángszórót, vagy vadászrepülő gépet. Ők harsányan nevettek. Sört ittak, a romlott és olcsó szalámijuk szagától bűzlött a környék és evőeszközük sem volt.

 

22.

262 mérföldet tettünk meg Abbamul-tól Mantuhun-ig. Gyalog mentünk, néha lemaradtunk önmagunktól, sokszor veszélybe sodortak a csavargók, főleg a politikusok. Tévesen mutatták az irányt a jogászok. Visszatartottak értelmetlenül fecsegésükkel a művészek. Sokat szenvedtünk a víz hiánya miatt. A levegő összetétele is furcsa volt, különösen mikor harckocsik keresztezték útjainkat. Mégis a legnehezebb szakasznak bizonyult, amit a fél értelmiségiekkel kellett együtt megtenni. Kitartásunkat erősítették a pedagógusok, a kereskedőket elhagytuk. Főnökséget senki sem vállalt közülünk, tiszteltük és egyenlőknek tartottuk egymást. Ahogy megérkeztünk, már alig maradt idő lefeküdni saját, fáradt, alig hiteles magányunk árnyékába.

 

23.

Zadlok, Tukkoh és Spig elhatározták, hogy minden erejükkel harcolni fognak az absztrakt képzőművészet vívmányaiért. Ezért kiválasztották szelektált emlékeik tárából a vezető tisztségeket betöltő egyénekre, költői hatást okozó tárgyakat. Majd azokat elégették és a megmaradt hamut, szétszórták Kozánti nyomornegyedeiben.

 

24.

Pitoraló és Abaszüg-i tartózkodásom után, éppen mikor készültem Vipakorezon síkságaira, történt valami titokzatos. Egy Közlekedési Múzeumba illő vonaton utaztam, felidéztem éjjeli telefonbeszélgetésünket s megírtam legszebb versem, melynek szavai jégcsapként jelentek meg a velem szemben ülő nő tartózkodó tekintetében. Nem közölt velem semmit, de tudtam, hogy az ő távolságában én otthon és idegen vagyok.

 

25.

Tusanhi harmadszor is egyedül mászta meg a Kapitinzut csúcsot. Rájött, hogy megvalósított tervei csökkentik erejét. Negyedik próbálkozása közben lezuhant, elfelejtette vágyait, majd visszatért a kunyhójába. Elővette s az egyetlen fogható adón épp a Zibunkiba-i államcsínyről beszéltek, majd többször is bemondták, hogy Szuzator grófnő eladta a lovait és felfogadott főszakácsnak egy halott külügyminisztert.

 

26.

Beszélni egyre nehezebb, mert a szavak változnak. A tisztesség szó újabban nem jelent semmit, a pénz szó valami olyasmi, amit minden helyett használni lehet, a szeretet érdek, az előkelőség szánalom, a hatalombűnözés, a siker csalafintaság. Az úszás is gondot jelent, már alig lehet tiszta vizet találni. A járás stílusát precízen kell meghatározni, a ránk erőszakolt helyzet függvényében. Ha problémáid keletkeznek, mert kitudódik, hogy anyád kisebbségben élt, apád bevándorolta a világot és verset írt, majd menedékjogot kért a pusztaságban, nemzetisége szerint odatartozott. Ne törődj. Tanulmányozhatod te is Kantot, Schopenhauert és főleg Hegelt, olvashatsz egy pár sort a kommunizmusról is. A matematikai tudásodat és a verekedéshez szükséges erődet semmiképpen sem hanyagolhatod el. Írásaimat dobd el vagy rakjál belőle tüzet abban a pillanatban, amikor körülötted minden megfagyni készül.

 

27.

Pantinberg és Szics közötti vidék lakói abból élnek, hogy nehéz munkával állítanak elő friss verseket. Felvágják vékony szeletekre, megsózzák majd hosszú száradási folyamatnak, vetik alá. Ínséges időkben ez a termék képezi a környék táplálékának 80%-át. Feltehetően így magyarázható, hogy az ottani gyerekek egészségesebbek az átlagosnál.

 

© Kréher Péter 1998