04/9.

Amikor megpillantasz egy égő madarat, amint kirepül abból a csillagképből, amelyben születtél, az annak a jele, hogy lelked elszállt, és néma ministránsként bekopog egy idegen város kapuján. Amikor megpillantasz egy kiürített halotti urnát, amelyben tömény illatú a csend, az annak a jele, hogy már sosem térhetsz vissza gyerekkorod folyópartjához, sem ahhoz a házhoz, ahol kísérteties jégcsapokká formálódott a múlt, a táj szeme könnyezik. Amikor megpillantod megpuhult testét szótlan szavaidnak, az annak a jele, hogy rád köszöntött a Hold, csak te nem vetted észre. Amikor megpillantasz a fák verejtékgyöngyei közül néhányat, az annak a jele, hogy régi szekérutak mellett megüvegesedett tekintetű költők őrzőangyalai befejezik küldetésük az értelem világában.

 

© Kréher Péter 2004