01/8

Tán van valami mégis a szíved mélyén, néhány megbénult mondat és néhány kilyukasztott buszjegy.

 

01/10

Túl sok éjszakát éltünk át, mesterséges hajnalt és lámpaoltást, elhalasztott bocsánatkérést, istengyalázást és faldicsőítést. Nem vagyok csak egy abszurd összefüggés az érthetetlen események közt. Tévedtem, mert elhittem, amit mondtak…Már nincsenek sem, igazi szobák sem temetők. Arcom tintafolt egy egerek rágta papíron és te vagy körülötte a csend. Menopauzás angyaloknak olvastam el utolsó versem, kedvesek voltak velem, nevettek pesszimizmusomon. Majd tejjel kínáltak, éppen akkor, amikor összeestem. Közérzetem még volt, körülbelül olyan, mint egy 200 éve megdöglött ló csontvázáé, de azért hordtam gyűrűt, kabátot, és agyongyűrt emlékeket. Nyertem tortát, vodkát és ötágú csillagot. Ha ágyba bújtunk, akkor a reptérre értünk, ahol holdkóros vámosok elvettek mindenünk. Hamis éveink egyre csak gyűltek, fegyvereink elhagyott múzeumok falain lógtak. Szépek voltunk és névtelenek.

 

© Kréher Péter 2001