A FELSZÁLLOTT LÉLEK

 

 

 

IMPROVIZÁCIÓK NEM LÉTEZŐ FESTMÉNYEKHEZ

1

beszélgetésnyomok……..felfelé, spontán…….hull a hó, a hópelyhek kis fehér zászlók, a szentek lélegzetei, közben az alig járt ösvény egy hűvösebb kékbe süllyed……….igazolok egy teret, szemben egy nyikorgó kapuval, XXXXXjöttem, XXXXXXXXXXmegyek……..lángoló, függőleges hangoszlopok vörösen elmosódnak. Mit kéne elismernem?…….(talán, hogy szobámba kéredzkedett egy idegen)………fekete hópelyhek világos lila ablakok előtt……..széttépett zajok,……..háromszögben nézek az égre………..visszatér az A3 még idő előtt…….kapu már nincs,……….utólagos ítéletek,……..papírmárvány, liszt és repüléssebek……….egyetlen egy pillanatra szorítkozom, de véletlenül feldöntöttem a frissen főtt hársfa teát. Tudom, hogy van áldás. Vibrál az arcom és nyitott egy vonalzó szépségű tájban. A tapintható fény szexuális élmény……..megszüntetett szókeretek………krómsárga hópelyhek Malevics sírján……..a vízvezeték körül egy veréb kit senki sem véd, ő pedig nem sejti a veszély közelségét……majd megkérlek húzd fel az órát, én mosogatok és gyakorolom elfelejteni megrögzött gesztusaim……..talán megszólalnak a jégcsapok……talán fúj a szél………talán egy fokozott ritmus……….talán egy élő temető……..talán egy régi kor hiperbolizált és zaklatott csendje………..talán igen sok hóval megnyomorított bokrok………talán Mária……..talán kép sincs………lezúdul a hó a háztetőről és csuklik a világ. Betűk vagyunk és holtak. A 27 és 28 között elferdül a föld, a 34 és a 35 között csak kérdések, elsősorban szellemi karcolatokról, másodsorban a nyílvesszőkről majd a célról. Időzített kérdések a manipulálható véleményről, zárt és feladó nélküli levelekről……..hosszas elmélkedés Firenze körül……merev kommunikáció részletek, díszletek, megtorpanások……..hullámok……nevetnem kell, hisz elfelejtettek eltemetni………624 óra magány. Messzi van a hó a házamtól, azon a havon, amelyik messzi van házamtól piros galambok csoportba gyűlnek, fáznak, szedegetik az Isten könyvének magjait. Az a hó, amelyik messzi van házamtól szűz. Az a hó, amelyik messzi van házamtól az ábrándjaim árnyéka. Az a hó, ami messzi van tőled, itt van nálam, napjaimban, csalódásaimban-összekevertem Stravinszky hangjával………a tegnapi világosság furcsa játéka a falon……..kopogás nélküli érkezés. Az a hó, ami messzi van tőled az vér. Az a hó, ami messzi van tőled az kenyér. Tiszta új vászonra ismét hulla hó, a kártyavető ítéletidőt jelez……a már ismert tervek egészen a megsemmisülésig tágultak………egy hely többszörösen kicserélt és utolsó nevével próbálom vigasztalni magam. Az a rendszer, amelynek olykor része voltam hibás……..a postakocsi, amelyben, mint gyerek máskor, mint potyautas utaztam homokká nőtte ki magát. Jótevőim gyászmenete egyre idegenebb és megáll egy nem működő sorompónál……..a szél úgy fúj, mint akkor a vízözön előtt…….templomi faszobrok narancssárga és kopott sziluettjei átjárják szülőfalum, senkivel sem akarnak ismerkedni……..ételmorzsát küldenek borítékba a vidékiek fővárosukba. Egy tiszta új vásznon sóhajok. Egy tiszta új vásznon oxigén. Egy tiszta új vásznon egy női mell. Néma filmkocka…….a melankólia elgörbült lejtője…….ott áthaladt, (a második mosttól mérve egy pár éve, lehetséges, hogy évtizede), Korniss Dezső. Ott megtörtént anyaglélegzetek, ott megtörtént barlangrajzolatok, ott megtörtént élet……vissza az édes naivitásba, álmodom……..Ecsemy drótkerítés ……a sérthetetlen üreg………süllyedés a csend harmadik fokozatába………az időtlen tudatnak kísérleti architektúrája, kétpólusú személyi történelem……..elszakadások….találkozások……..ritkuló én……görcsös tükörtelen reál…….a tudatomban él az a pillanat, mikor beléptem a vízbe…egységbe vont események……..festménnyé válik a pusztaság. Mint a horizont közelében haladó karavánt úgy fogja fel álmait az egyszerű ember……..vonal és pontálmok…….olyan vonalak, melyek nincsenek, olyan pontok, melyen sosem fognak megszűnni. A melegség-álmokat alig említem meg. A hidegség álmokat szelektálom társadalmi osztályok mentalitása szerint. Evvel nem értek egyet, de kényszerítenek.

 

 

65.

Röptükben bukfenceznek a madarak. A postaládába valaki betett olcsó reklámcédulákkal együtt egy felhőt és egy borítékot, melyben levél helyett nem volt csak egy préselt tekintet. Későn találtam rá, igazából nem voltam otthon szinte egy évszázada.

 

 

126.

Egész életen át kutattam azt, ami ma már nem kell. A senki földjén pénzt égetnek az ott maradottak. Az idősebbek morfiumba teszik a szavakat.

 

 

© Kréher Péter 1999